A dollár története és fejlődése izgalmas utazás a pénzügyi világban. Kezdetben az 1700-as években az amerikai kontinensen különböző kolóniák különféle pénznemeket használtak. Az 1775-ös Kontinentális Kongresszus létrehozta az első egységes amerikai pénznemet, a kontinentális fizetőeszközt, ami azonban nem bizonyult stabilnak és infláció sújtotta volt.
A dollár történelmi gyökerei az 1792-ben elfogadott Pénzügyi Tervben foglaltakhoz vezethetők vissza, amelynek eredményeként 1794-ben az Egyesült Államok Kongresszusa jóváhagyta az első hivatalos amerikai dollárt. Ez a dollár olyan arany- és ezüstpénzekből állt, amelyeket az Egyesült Államok pénzverdéiben vertek.
Az 1900-as években az Egyesült Államok áttért az aranyalapú valutarendszerre, és 1944-ben a Bretton Woods-i megállapodásban az amerikai dollárt a világ fontos devizájává tette. Ebben az időszakban az USA aranytartalékokkal garantálta a dollár árfolyamát, amelyet más országok központi bankjai is stabil tartalomként kezeltek.
Az 1970-es években azonban az Egyesült Államok elengedte az aranyalapú kötelezettségeket, és a dollár fokozatosan átment egy lebegő árfolyamrendszerbe. Ez lehetővé tette a piaci erőknek, hogy meghatározzák a dollár értékét a kereslet és kínálat alapján.
Ma a dollár továbbra is a világ egyik legfontosabb devizája és a nemzetközi kereskedelmi tranzakciók közös fizetőeszköze. Az USA gazdasági és politikai ereje hozzájárult a dollár megbízhatóságához és elfogadottságához globális szinten. A dollár története és fejlődése kiemelkedő példa arra, hogyan vált egy kolóniákban keletkezett ötlet egy globálisan elfogadott valutává, amely ma a nemzetközi pénzügyi rendszer alapját képezi.